A manduláim kivételét bőrgyógyász javasolta,az ekcémám és bőrszárazságom miatt. Csúnyák,gennyesek is voltak,nyirokcsomóim duzzadtak és a bacikat csak szórták a testemben. Így hát csütörtökön,vagyis 5 nappal ezelőtt kivették mindkettőt,érzéstelenítéssel.
A műtét előtt  megvizsgáltak kétszer,vért is vettek,mert elhagyták az anyagot(...),majd át kellett öltöznöm egy hálóingbe,majd kaptam egy injekciót a hátsómba-na,ez fájt,de utána legalább ténylegesen ellazultam. Kába és álmos lettem,alig észleltem fel,mikor kerekesszékben betoltak a műtőbe. Aztán kaptam pár érzéstelenítő fújást a torkomba-kellemetlenül mentolos,de teljesen bénító spray,nem tudtam nyelni se miatta- és két szúrást a manduláimba.Ha fájt vagy éreztem valamit,kaptam még pár fújást. A két ollós vágást abszolút nem éreztem és a manduláim látványa se volt nagy dolog.Jó,persze,nem azt mondom,hogy szépek voltak,de rémisztőbb látványra számítottam :D. Műtét végén elájultam,de nem volt semmi vész,maximum 10 másodpercig,ha eszméletlen voltam.
A kórtermembe visszatérve le kellett feküdnöm és próbálni aludni.Tilos volt nyelnem,köpködtem a mellém rakott tálamba,nem fájt semmim,mert még hatott az érzéstelenítő.NA DE AZUTÁN....
Kitérve a környezetemre: meleg,de világos kórterembe kerültem,5 másik beteggel:2 orvostan-hallgató,egy ötéves kislány és egy ötéves fiú-ikerpár,akiknek az orrmanduláját vették ki,a többieknek velem együtt a torokmandulát.Nagyon kedvesek,segítőkészek és aranyosak voltak,abszolút nem zavaróak és remekül bírták a strapát.A két lány már 2. napja bent volt,a többiek viszont velem együtt érkeztek.A kicsikkel végig bent volt az anyukájuk,illetve ikreknek a nagymamájuk is,velük is aludtak. Ők bírták a legjobban egyébként,főleg a kislány,aki folyamatosan mosolygott és beszélt is(!!),de mindhárman tömték magukba a pudingokat és kefíreket. Viszonyításként: én még mozogni is alig bírtam,a gyilkos első korty után nem lett jobb a nyelés,tehát nemhogy enni,de inni se tudtam a fájdalom miatt.Ebből később gondom is lett,még jobban fájt a szárazság miatt a torkom és hánytam is háromszor,hiába a fájdalomcsillapító.
Tehát a fájdalom nálam nagyon erős volt,de ez,mint láthatjátok ,relatív.Sokat segített,mikor bejöttek apáék is meglátogatni,a támogatás életmentő volt.Este felé sírdogáltam párszor és mivel kihánytam a fájdalomcsillapítókat,vénásan kaptam,szurival egyet.Hatott,ellazított,DE csak fél óráig maximum. Persze rögtön neki estem az ivásnak,hogy na,most be kell pótolnom az órákat,de egy óra múlva megint hánytam.A nővér folyamatosan bejárt és segített,ha gond volt,valamint 1-2 óránként bejött vérnyomást mérni. Az orvosom is egyszer meglátogatott,lefekvés előtt pedig egy másik nézte meg a torkunkat és ellenőrzött mindenkit.
Rengeteget kell inni,mégha fáj is,mert utána sokkal jobb lesz és FAGYI,de csak a MŰTÉT UTÁN,mert hűt.Utána már nem ajánlott,mert túl hideg.
Az éjszakát meglehetősen jól átvészeltem,max. 2-szer,ha felébredtem.Reggelre azonban rettenetesen kiszáradtam. Elmentem kérni egy vénás fájdalomcsillapítót,de egy másik nővér  jól lehordott,hogy azt nem szabad mostmár és ha nem akarok bent maradni egy hétig,akkor igyak,bármennyire is fáj. Hát,végülis hatott,belehúztam és 1 óra alatt lehúztam 2 liter vizet. Mikor eljöttek anyáék értem és vártuk a kivizsgálást,pont egy perccel azelőtt,hogy behívott volna a doki,rohantam okádni. Szóval hajszálon múlott,hogy hazamehettem-e,vagy sem. A torkomnak szerencsére nem volt egyébként baja,kaptam egy listát,hogy mit szabad csinálnom és enni otthon,majd szabadon távozhattam. :)

ITTHON
A második nap,itthon az első-továbbra is nagyon szenvedtem,de lényegesen jobb volt,hogy nem a kórházban,hanem itthon,kényelmesebben,nagyobb térrel,több lehetőséggel pl.számítógép,TV,olvasás a kanapén stb..
Napról napra egyre jobban vagyok,a sebleválás pedig egyáltalán nem akkora világvége,mint azt sok helyen olvastam. Harmadik napra már végre többet tudtam enni pár falatnál,ma folyékonyan beszéltem,kicsi,kibírható fájdalmak,de semmi komolyabb.Ez az ötödik napom,még 2 hét,de ha továbbra is csak ennyi lesz,ki fogom bírni mindenképpen :)

KAJA,PIA,STB.
Nem kell pépesíteni,kerülni a darabos kajákat,amik felszakíthatják a sebeket,illetve a fűszeres és csípős dolgoatk,sok leves,folyadék,kevés mozgás,semmi megerőltető,de ezekről mindig adnak lapot.
 

Remélem segítettem,aki műtét előtt áll vagy csak tudni szeretne többet erről a folyamatról. :)